16 szept. 2016

Ez az a nap, amikor azt a fájdalmas hírt kaptuk: kollégánkat nem láthatjuk többé.

A kollégát, munkatársat és barátot, aki a cég fejlődésében meghatározó szerepet töltött be.

Aki nem csak dolgozott, hanem tanított, önmagát szinte megsokszorozva öntött lelkesedést belénk minden egyes nap.

Kitartóan, és fegyelemmel tűrte a betegséget, amelyet hosszú időn át próbált legyőzni. Sosem adta fel.

 

Itt marad köztünk, minden gondolatával, erős, és szeretni való kitartásával.

És most ezt visszük tovább, ez a dolgunk. Ehhez adott erőt, és el kell fogadnunk.

 

Szabó István

2016. Szeptember 16.